[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Nem volt hajlandó elhinni.A NewYork-i fiókot hibáztatta minden bajért - rossz üzletkötQk vagyunk.Több napi könyörgés után rábeszéltem, hogy ne konzerváljunk több epret, hanem adjuk el a SanFrancisco-i piacon, frissen.Ez majdnem megoldotta a gondjainkat.Meg kellett volna nyugodnom; denem tudtam.Az idegeskedés sokszor megszokás dolga; nekem pedig szokásommá vált.Mikor visszatértem New Yorkba, elkezdtem mindenen idegeskedni; az Olaszországból vásároltcseresznyén, a Hawaiiból vásárolt ananászon, satöbbi.Feszült voltam, nyugtalan, nem aludtam; mintmár mondtam, az idegösszeomlás határán álltam.Kétségbeesésemben olyan életformát választottam, amely meggyógyította álmatlanságomat, és végetvetett idegeskedésemnek.Elfoglaltam magam.Annyira elfoglaltam magam olyan gondokkal, melyekminden figyelmemet lekötötték, hogy nem maradt idQm idegeskedni.Addig napi hét órát dolgoztam.Most tizenöt, tizenhat órát.Minden reggel nyolckor bementem az irodába, és ott maradtam majdneméjfélig.Új feladatokat vállaltam.Mikor éjfélkor hazaértem, olyan fáradt voltam, hogy csakbelezuhantam az ágyamba, és már aludtam is.Körülbelül három hónapig csináltam.Addigra sikerült leszoknom az idegeskedésrQl, így visszatértema normális, napi hét-nyolc órai munkára.Ez tizennyolc éve történt.Azóta nem gyötör sem azálmatlanság, sem az idegesség."George Bernard Shaw-nak igaza volt.Így foglalta össze: A nyomorúság titka, hogy legyen idQd azonmerengeni, boldog vagy-e vagy sem." Hát ne merengj rajta! Köpj a markodba és munkára! A véredkeringeni kezd; az agyad dolgozni - és nemsokára tested élettel telik meg, és eszedbe sem jut azidegeskedés.Foglald el magad.Ez a világ legolcsóbb orvossága - és a legjobb.A szokássá vált idegeskedés ellen itt az elsQ tanács:FOGLALD EL MAGAD.AKI IDEGES, DOLGOZZON, HOGY MEG NE BOLONDULJONKÉTSÉGBEESÉSÉBEN.7.NE HAGYD, HOGY AZ APRÓSÁGOK TÖNKRETEGYENEK!A következQ drámai történetet soha nem fogom elfelejteni.Robert Moore, a New Jersey-iMaplewoodból mesélte. Életem legfontosabb leckéjét 1945 márciusában tanultam meg.Indokína partjánál, 90 méterrel atenger felszíne alatt.Egyike voltam a Baya tengeralattjáró nyolcvannyolc fQnyi legénységének.Aradaron felfedeztük, hogy egy kis japán konvoj tart felénk.Ahogy közelgett a hajnal, lemerültünk,hogy támadjunk.A periszkópon láttam, hogy jön egy romboló, mint kísérQ, egy olajszállító és egyaknarakó hajó.Három torpedót lQttünk ki a rombolóra, de nem találtuk el.Mindhárom torpedószerkezetében valami hiba volt.A romboló nem vette észre, hogy megtámadták és továbbment.Éppenkészültünk az utolsó hajót, az aknarakót megtámadni, mikor hirtelen irányt váltott, és egyenesenfelénk közeledett.(Egy japán repülQgép észrevett a húszméteres mélységben, és rádión megadtakoordinátáinkat az aknarakónak.) Lemerültünk ötven méterre, hogy elkerüljük a felfedeztetést, ésfelkészültünk a mélyvízi bombákra.Még erQsebben lezártuk a fedélzeti nyílásokat, és hogytökéletesen hangtalan legyen a hajó, kikapcsoltuk a ventillátorokat, a hqtQberendezést és mindenelektromos szerkezetet.Három perccel késQbb elszabadult a pokol.Hat mélyvízi bomba robbant körülöttünk, és lenyomott atengerfenékre - kilencven méterre.Halálfélelem tört ránk.Kevesebb, mint háromszázötven métermélységben nagyon nagy a veszély, ha megtámadják a tengeralattjárót - százhetvenöt méter fölöttpedig szinte mindig végzetes.És mi alig több, mint fele mélységben voltunk, mint a százhetvenötméter - a biztonság szempontjából térdig érQ vízben.A japán aknarakó tizenöt órán keresztül támadottmélyvízi bombákkal.Ha egy ilyen bomba a tengeralattjárótól hat méterre robban, a robbanás erejelyukat üt a hajótesten.Több tucat bomba robbant tQlünk legfeljebb tizenöt méterre.Azt a parancsotkaptuk, hogy feküdjünk nyugodtan az ágyunkon, és maradjunk higgadtak.Annyira féltem, hogy aligkaptam levegQt.»Ez a halál - mondogattam magamnak.- A halál.a halál!« A ventillátorok és ahqtQberendezés nélkül a levegQ hamarosan harminc fok fölé melegedett; engem viszont a félelem-tQirázott a hideg, pedig pulóvert és szQrmebéléses kabátot vettem.Vacogott a fogam.Ragacsos, hidegverejték öntött el.A támadás tizenöt órát tartott.Aztán hirtelen vége lett.A japán aknarakó nyilvánkimerítette mélyvízi bombakészletét és elhajózott.Az a tizenöt óra tizenötmillió évnek tqnt.Magam elQtt láttam közben az egész életem.Eszembe jutott mindaz a rossz, melyet cselekedtem, az asok ostobaság, amin idegeskedtem.Banktiszt-viselQ voltam, mielQtt beálltam haditengerésznek.Idegeskedtem a hosszú munkaidQ miatt, a kevés fizetés, az elQmenetel kilátástalansága miatt.Idegeskedtem, mert nem tudtam megvenni az otthonom, nem vehettem új autót, a feleségemnek szépruhát.Hogy gyqlöltem a fQnököm, aki mindig kötözködött és szidott! Eszembe jutott, hogy mentemeste fáradtan és rosszkedvqen haza, és hogy veszekedtem a feleségemmel apróságokon.Idegeskedtema homlokomon levQ sebhely miatt is - egy karambol emléke volt.Milyen komolynak láttam mindezt évekkel az-elQtt! És milyen abszurddá vált, mikor a mélyvízibombák robbanása azonnali halállal fenyegetett.Akkor és ott megígértem magamnak, hogyha mégegyszer meglátom a napot és a csillagokat, soha nem idegeskedem többé.Soha! Soha!! Soha!!!Többet tanultam az életmqvészetrQl abban a tizenöt órában, mint négy év alatt a SyracuseEgyetemen."Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe - aztán az apróságok, a hasfájások"tesznek tönkre.Samuel Pepys például beszámol naplójában Sir Harry Vane lefejezésérQl Londonban.Míg Sir Harry fölért a vesztQhelyre, nem az életéért könyörgött, hanem azt kérte a bakótól, hogyvigyázzon a nyakán a fájó, gennyes sebre!Byrd admirális a sarki éjszaka sötétjében és rettenetes hidegében valami hasonlóra jött rá - az embereitjobban idegesítették a hasfájások", mint a komoly bajok.Panasz nélkül bírták a veszélyt, aszükölködést, a gyakran hetven fok hideget
[ Pobierz całość w formacie PDF ]